Amikor külföldre készülünk, általában a gyakorlati kérdések foglalkoztatnak bennünket. Hol fogunk lakni? Milyen lesz az új munkahelyünk? Elég lesz a fizetésünk? Hogyan intézzük el a szükséges papírokat?
Arra viszont nehezebb előre felkészülni, milyen érzés lesz egy másik országban élni.
Hogy egy egyszerű telefonhívás is komoly erőfeszítést igényelhet. Hogy hiába beszéljük jól a nyelvet, egy társaságban mégsem találjuk a szavakat. Vagy hogy egy jól sikerült munkanap után is ránk törhet a magány, mert nincs kivel spontán meginni egy kávét.
A külföldi életnek van egy olyan lelki oldala, amelyről a költözés előtt viszonylag keveset beszélünk. Pedig sokszor éppen ezek a mindennapi nehézségek határozzák meg, mennyire érezzük otthon magunkat az új környezetünkben.
Mit mutatnak erről a pszichológiai kutatások, és mi segíthet abban, hogy könnyebben megtaláljuk a helyünket?
Miért lehet nehéz akkor is, ha minden jól alakul?
Képzeljük el, hogy valaki megkapja azt az állást, amire régóta vágyott. Jó a fizetése, kedvesek a kollégái, a lakása is megfelelő. Tulajdonképpen minden úgy alakult, ahogy tervezte. Mégsem érzi igazán jól magát. Ilyenkor könnyen megjelenhet a gondolat: Mi bajom van? Hiszen minden rendben van. Örülnöm kellene.
Csakhogy a külföldi élethez való alkalmazkodás jóval összetettebb annál, mint hogy elégedettek vagyunk-e a munkánkkal vagy az életkörülményeinkkel.
Sokan ismerik a kultúrsokk úgynevezett U-görbéjét. Eszerint a kezdeti lelkesedést egy nehezebb időszak követi, majd fokozatosan egyre jobban érezzük magunkat. A kutatások azonban nem támasztják alá egyértelműen, hogy mindenkinél ilyen kiszámíthatóan zajlana az alkalmazkodás.
Egy brit–olasz kutatásban például fél éven át követték egy Erasmus-programban részt vevő diáklány tapasztalatait. Miközben a társas élete már a második héten nagyon jól alakult, a tanulmányaival kapcsolatos nehézségei csak később jelentkeztek, ami azt mutatja, hogy az életünk különböző területein eltérő ütemben alkalmazkodhatunk.
Lehet, hogy a munkahelyünkön már magabiztosan mozgunk, de a hétköznapi ügyintézés még mindig szorongást okoz. Vagy könnyen megtanultuk a nyelvet, de a barátkozás valahogy nem megy.
A pszichológia az alkalmazkodás három fontos területét különbözteti meg: az érzelmi alkalmazkodást, amely a stresszel és a nehéz érzésekkel való megküzdést jelenti; a viselkedéses alkalmazkodást, vagyis az új szokások és szabályok elsajátítását; valamint az identitásunkhoz kapcsolódó alkalmazkodást, amely során újra meg kell találnunk a helyünket és önmagunkat az új környezetben.
Ezek a folyamatok összefüggenek, de nem feltétlenül haladnak egyszerre.
Amikor egy másik nyelven nem érezzük magunkat önmagunknak
A külföldre költözők közül sokan a nyelvi nehézségektől tartanak leginkább. Azt gondolják, a legnagyobb kihívást a szókincs, a nyelvtan vagy a kiejtés jelenti majd. A gyakorlatban azonban sokszor nem az okozza a problémát, hogy nem tudjuk elmondani, amit szeretnénk, hanem az, hogy nem tudjuk úgy elmondani, ahogyan szeretnénk. Anyanyelvünkön talán könnyedén viccelődünk, gyorsan reagálunk, árnyaltan fogalmazunk. Egy idegen nyelven viszont mindez sokkal több energiát igényelhet.
Mire megtaláljuk a megfelelő kifejezést, a beszélgetés már továbbhaladt. Egy viccet inkább nem mondunk el, mert nem vagyunk biztosak benne, hogy ugyanúgy működik. Egy összetettebb gondolatot leegyszerűsítünk, mert nem tudjuk pontosan megfogalmazni. Így előfordulhat, hogy egy társaságban sokkal csendesebbnek, visszahúzódóbbnak tűnünk, mint amilyenek valójában vagyunk.
A korábban említett kutatásban részt vevő diáklány is hasonló élményről számolt be. Azt gondolta, hogy az idegen nyelven való kommunikáció elsősorban nyelvtudás kérdése, és azzal nem számolt, hogy angolul sokáig nem fogja önmagának érezni magát. Ez az élmény az önbizalmunkra is hatással lehet. Néha olyan érzésünk lehet, mintha egy kicsit más emberré váltunk volna.
A személyiségünk persze nem tűnik el, de még tanulnunk kell, hogyan tudjuk önmagunkat egy másik nyelven is megmutatni. Ehhez időre és türelemre van szükség. És talán annak felismerése is segít, hogy ezzel az érzéssel nem vagyunk egyedül.
Lehet sok ismerősünk, és mégis érezhetjük magunkat magányosnak
A külföldre költözés egyik legnagyobb kihívása sokak számára a kapcsolatok újraépítése.
Otthon gyakran természetesnek vesszük, hogy vannak körülöttünk emberek, akikkel hosszú évek alatt alakult ki a kapcsolatunk. Nem kell elmagyaráznunk, honnan jöttünk, milyen a családunk, vagy miért reagálunk bizonyos helyzetekre úgy, ahogy. Közös emlékeink vannak, ismerjük egymás történetét.
Egy új országban viszont mindezt szinte a nulláról kell felépíteni. Az első időszakban sokan viszonylag könnyen találnak társaságot, különösen más külföldiek között. A közös helyzet gyorsan összehozhatja az embereket. Ez azonban nem feltétlenül pótolja a régi, mély barátságokat. Lehet, hogy hétvégén mindig van programunk, mégis hiányzik valaki, akit bármikor felhívhatunk. Aki előtt nem kell összeszedettnek mutatkoznunk, és akinek akkor is elmondhatjuk, mi van velünk, ha éppen csak rossz napunk volt.
A kutatások is arra utalnak, hogy a társas kapcsolatok száma és mélysége nem ugyanaz. A helyiekkel való kapcsolatépítés különösen nehéz lehet. A nyelvi és kulturális különbségek mellett az is szerepet játszhat, hogy a helyieknek már megvan a saját kapcsolati hálójuk, megszokott életük és napi rutinjuk.
Mindez könnyen személyes elutasításnak tűnhet, pedig sokszor nem rólunk szól.
A társas támogatás hiánya ugyanakkor komoly következményekkel járhat. Egy külföldi munkavállalókkal foglalkozó szakirodalmi áttekintés szerint jelentős szerepet játszhat abban, hogy valaki idő előtt feladja a külföldi életet. Érdemes tehát a kapcsolatépítésre az alkalmazkodás fontos részeként tekinteni, és közben elfogadni, hogy a mély barátságok kialakulásához idő kell.
Amikor a párunkkal vagy a családunkkal költözünk
Ha párként vagy családként költözünk külföldre, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt éljük át. Az egyik fél számára a költözés szakmai előrelépést, új lehetőségeket és izgalmas kihívásokat jelenthet. A másik viszont lehet, hogy éppen elveszíti mindazt, ami korábban a mindennapjai fontos részét alkotta. A munkáját, a kollégáit, a saját jövedelmét, a megszokott napirendjét, a barátait. Sokszor még azt az érzést is, hogy pontosan tudja, hol a helye és miben jó.
Ez különösen nehéz lehet akkor, ha az új országban nem talál munkát, vagy egy ideig nincs lehetősége dolgozni. Kívülről akár úgy is tűnhet, hogy neki könnyebb a helyzete. Belülről azonban egészen más lehet ezt megélni. Közben annak a félnek sem feltétlenül könnyű, akinek a munkája miatt költöztek. Megjelenhet benne a felelősség érzése vagy a bűntudat, hogy a saját sikere a párja lemondásaival jár. Ha ezek az érzések kimondatlanok maradnak, idővel feszültséget okozhatnak.
A gyerekek alkalmazkodása szintén külön figyelmet érdemel. Egy új óvoda vagy iskola, az ismeretlen nyelv, a barátok hiánya és a megszokott környezet elvesztése számukra is megterhelő lehet.
Fontos szem előtt tartani, hogy egy családon belül sem mindenki ugyanolyan gyorsan alkalmazkodik. Attól, hogy az egyik családtag már jól érzi magát, a másiknak még lehet szüksége időre és támogatásra.
És mi történik, ha hazaköltözünk?
Kevesebbet beszélünk róla, de a hazatérés is komoly alkalmazkodást igényelhet. Ezt a jelenséget fordított kultúrsokknak nevezzük. A külföldön töltött évek alatt változunk. Új szokásokat veszünk fel, más tapasztalatokat szerzünk, és talán a világról alkotott képünk is átalakul. Közben az otthoni környezet sem marad változatlan. Így amikor hazatérünk, könnyen előfordulhat, hogy a régi, ismerős környezetben sem találjuk azonnal a helyünket.
A környezetünk gyakran azt várja, hogy minden ott folytatódjon, ahol korábban abbamaradt. Mi viszont már nem feltétlenül ugyanazok vagyunk, mint amikor elmentünk.
Ezért a hazaköltözésre is érdemes úgy tekinteni, mint egy újabb alkalmazkodási folyamatra.
Mi segíthet az alkalmazkodásban?
A kutatások szerint az alkalmazkodást többek között a reális elvárások, az érzelmi stabilitás, a bizonytalanság elviselésének képessége, a társas támogatás és a megfelelő felkészülés segítheti.
Néhány szempont, amelyet érdemes szem előtt tartani:
- Ne egyetlen érzés alapján ítéljük meg, hogyan alakul a külföldi életünk. Lehet, hogy bizonyos területeken már jól boldogulunk, míg másokon még támogatásra van szükségünk.
- Adjunk magunknak időt. Az alkalmazkodás nem verseny. Egy nehezebb hét vagy egy otthoni látogatás után felerősödő honvágy nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz döntést hoztunk.
- Őrizzük meg az otthoni kapcsolatainkat, de adjunk esélyt az újaknak is. A régi barátok és családtagok fontos érzelmi támaszt jelenthetnek, miközben az új kapcsolatok fokozatosan épülnek.
- Ne várjuk el magunktól, hogy egy idegen nyelven pontosan ugyanolyanok legyünk, mint az anyanyelvünkön. Az önkifejezésnek ez a formája is fejlődik, és idővel egyre természetesebbé válhat.
- Beszéljünk a nehézségekről. Különösen fontos ez akkor, ha a költözés eltérően érinti a párunkat vagy a családtagjainkat.
Mikor érdemes pszichológushoz fordulni?
A külföldre költözés sok lehetőséget és pozitív élményt hozhat, ugyanakkor jelentős lelki megterheléssel is járhat. A honvágy, a bizonytalanság vagy az időnként jelentkező magány önmagában nem feltétlenül jelent problémát. Ha azonban ezek az érzések tartósan fennállnak, egyre intenzívebbé válnak, vagy már a mindennapi életünkre is hatással vannak, érdemes lehet segítséget kérni.
Akkor is hasznos lehet a pszichológiai támogatás, ha a költözés hatására megváltozott az önmagunkról alkotott képünk, nehezen találjuk a helyünket, vagy a párkapcsolatunkban, családunkban jelentkeznek feszültségek.
Nem szükséges azonban megvárni, amíg a nehézségek súlyossá válnak.
Néha egyszerűen arra van szükségünk, hogy valakivel nyugodtan, ítélkezés nélkül beszélhessünk arról, amit átélünk. Külföldön élve ennek külön jelentősége lehet, hiszen az érzéseinkről sokszor az anyanyelvünkön tudunk a legpontosabban beszélni.
Pszichológusként online és személyesen is dolgozom külföldön élő magyarokkal, valamint Magyarországon élő külföldiekkel. Magyar és angol nyelven egyaránt tartok konzultációkat.
Ha úgy érzed, hogy a külföldi élet kihívásai között jól jönne egy kis támogatás, vagy szeretnéd jobban megérteni, mi zajlik benned, vedd fel velem a kapcsolatot.
Időpontot az anitasarkany.com oldalon foglalhatsz.
Források
- Beaven, A. & Spencer-Oatey, H. (2016). Cultural adaptation in different facets of life and the impact of language: a case study of personal adjustment patterns during study abroad. Language and Intercultural Communication. wrap.warwick.ac.uk/78587
- Truax, L. (2008). Working Abroad: A Qualitative Study on Cultural Adjustments and Difficulties While Working With Other Cultures. UW-L Journal of Undergraduate Research XI.
- Xenidis, Y. & Gallou, M. (2014). Engineers selecting a country to work abroad: The critical factors to decide. Procedia Engineering 85, 553–561.
- Abdimuminova, S. (2025). The opportunities and difficulties of studying abroad for university students. International Conference on Medicine, Science, and Education, 2(5).
- Nicolescu, A. (2017). The protection of children with parents left for work abroad. Social Sciences and Education Research Review, 4(2), 209–214.
- Motivations for Study and Work Abroad. In: James, W. B. & Cobanoglu, C. (eds.) (2018). Advances in Global Education and Research, Vol. 2. USF M3 Publishing.
